https://wisetrees.eu/app/tree-details/36

2022.06.14

Fák, az élővilág óriásai

A fák a növényvilág leghatalmasabb élőlényei. Sőt! Megelőzik az állatokat is, a leghatalmasabb kékbálna „mindössze” 33 méter hosszúra és 190 tonnásra nőhet. Titkuk felépítésükben rejlik, megéri egy kicsit betekinteni felépítésük rejtelmeibe.

A fák szára a növény élete végéig tartó, másodlagos vastagodásra képes, növekményük hozzájárul a növény gyarapodásához, és elfásodva a növény szilárd tartóvázává válnak. A fásodás során a sejtfalakba rakodó faanyagok (ligninek) teszik keménnyé és ellenállóvá a fák szárát. A törzs folyamatos növekedését az osztódószövet (kambium) biztosítja, mely a fa keringését biztosító háncstestet és fatestet képzi. A háncstest a levelekben képződött szerves oldatokat szállítja lefele a gyökérbe, a fatest a talajból felszívott oldatokat továbbítja felfele a levelekbe. Az egy évben keletkező fagyűrűt és háncsgyűrűt együtt évgyűrűnek nevezzük, számlálásásal megállapítható a fák életkora.

A magasabb víztartalmú, világosabb, még működő fatestet tartalmazó részt szijácsnak, a belső, sötétebb, nehezebb és keményebb, már elhalt részt gesztnek nevezzük. A geszt elhalt sejtjeit különböző anyagok, gyanták, zsírok, szénhidrátok, festékanyagok töltik ki, cserzőanyagok tartósítják. Bútorkészítésre különösen kedvelik a szép, színes és tartós gesztű fákat, a sárga fájú tölgyeket, a pirosas fájú cseresznyét, a barna fájú diót, a világos fájú akácot, és a trópusi különlegességeket, a vörös fájú indiai rózsafát vagy a fekete gesztű afrikai rózsafát. A faipari szempontból értékesebb keményfákban (bükk, dió, akác, tölgy, kőris, gyertyán stb.) több a lignin, míg a puhafák (lucfenyő, erdeifenyő, hárs, éger, nyár stb.) kevesebb lignint és több cellulózt tartalmaznak. A fatörzs “bőre” a kéreg, melynek paraszövetei megakadályozzák az élősködők behatolását, hőszigetelő tulajdonságuk révén védik a törzset a szélsőséges hőingadozástól.

Felépítésüknek köszönhetően a fák hihetetlen magasságokat érhetnek el. Rekorder köztük a Kaliforniában élő tengerparti mamutfenyő (Sequoia sempervirens), mely 100 méternél magasabbra is nőhet, alig megelőzve a lombos fák közül az ausztráliai királyi eukaliptuszt (Eucalyptus regnans). A liánok között még hosszabb fás szár is létezik, a pálmafélékhez tartozó egyes rotang (Calamus) fajok kúszószára 180 m is lehet, belőlük készülnek a nálunk is nagyon divatos fonott bútorok. Legnagyobb tömegű fák, és egyben a leghatalmasabb élőlények, az óriás mamutfenyők (Sequoiadendron giganteum), egy-egy példányuk 2500 tonna is lehet! A fás növények másik közös jellemzője, hogy életkorukat évtizedekben, évszázadokban, sőt évezredekben mérjük. A Föld legvénebb fái Észak-Amerikában élnek, a kaliforniai Fehér-hegység 3000-4000 m magas hegyvonulatain honos szálkástobozú fenyők (Pinus aristata) között 4700 éves példányokat is találtak.

Nálunk nem élnek ilyen sokáig a fák, az európai lombos fák közül a hársak és a tölgyek is legfeljebb 1000-1200 évig élnek. Becsüljük meg sokat megélt korukat! A történeti kertjeinkben élő „bölcs fák” sokat láttak, s még többet megélhetnek, ükunokáink is láthatják őket, ha nem emelünk rájuk ideje korán fejszét.

Fráter Erzsébet